A színház története

Az 1970-es évek végén Zala megye az ország egyik legdinamikusabban fejlődő megyéje volt. Lakóinak száma a dinamikusan fejlődő cégeknek és a megfelelő lakásprogramnak köszönhetően folyamatosan emelkedett. A kulturális igények kielégítésére olyan művelődési intézményeket létesítettek, mint a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, Városi Művelődési Központ, Tudomány és Technika Háza, múzeumok, kiállítótermek, valamint a Városi Sportcsarnok és a Városi uszoda. Fontosnak tartották, hogy a zalai emberek mindent, ami a civilizált életvitelhez szükséges, a megyén belül megtalálják. Zalának nem volt saját színháza, elsősorban a kaposvári színház, valamint a Népszínház és az Állami Bábszínház tájelőadásaival pótolták ezt a hiányosságot. Éveken keresztül érlelődött a gondolat, hogy szükség lenne egy állandó társulatra.
A megye vezetői a nyolcvanas évek elején Ruszt Józsefet szemelték ki a leendő színház művészeti vezetői posztjára. Ruszt nem akart várni a volt Megyei Művelődési Központ átépítésének befejezéséig, ezért nem kis munkával sikerült elfogadtatnia tervét, hogy már 1982-ben beinduljon egy úgynevezett előévad. Zala Megye Tanácsa végül 1982. március 1-ével megalapította a zalaegerszegi Állandó Színházat.
Az épülő színház mellett, az ott folyó munka segítésére a Deák Ferenc Szakközépiskolában műhelyházat alakítottak ki, ugyanott raktárbázist építettek. Az ideszerződő művészeknek egy 34 garzonlakásos színészház és néhány lakás biztosított otthont.
Ruszt és az általa verbuvált fiatal csapat 1982. nyarán Paul Foster: Tom Pain című előadással mutatkozott be az Egervári Estéken, majd szeptember 30-án a színháznak ideiglenes otthont adó Városi Művelődési Központban. Ezzel kezdte meg működését a megye színháza.
1982. őszéig - Varga Zoltán igazgatói kinevezéséig - Ruszt József látta el megbízottként az igazgatói feladatokat is. Varga távozás után 1984-től pedig ő lett a kinevezett igazgató-főrendező.
Ruszt poláris színházi koncepciót hirdetett meg, a magas művészi színvonalat megcélzó program mellé közművelődési programot indított. A kezdetek legfontosabb feladata volt: közönséget kellett nevelni. A középiskolások számára beavató színházi előadásokat tartott. A gyerekprodukciókkal együtt 12-16 bemutató is volt. A kis létszámú társulat éjjel-nappal próbált vagy játszott. A városban öt játszóhelyen tartottak előadásokat. Ez adott lehetőséget a sokfajta nézői igény kielégítésre.
A fiatal színház hamar kilépett a nemzetközi porondra, már az 1982/83-as évadban az arezzói Nemzetközi Színházi Fesztiválról több díjjal tért haza. A kezdeti sikert azóta is számos hazai és nemzetközi elismerés követte.
A saját épület megnyitója, s egyben Madách Imre: Az ember tragédiája című drámájának bemutatója 1983. október 11-én volt. Ezzel az előévad véget ért, az "Állandó" jelző helyett valódi, az intézményhez méltó névvel kezdte meg működését az ország 26. teátruma, a Hevesi Sándor Színház.
A társulatot jellemző sokrétű művészeti munka, a sok bemutató a közönséget gyorsan beszoktatta a színházba. Míg 1980-ban kb. 65.000 nézője volt az egész megyében a vendégszereplő színházaknak, addig néhány év elteltével már ennél jelentősen több néző látogatta az egerszegi játszóhelyeket. Emellett még megmaradt a tájolás is, a megye számos településére továbbra is eljutottak az előadások. Az első évek meghozták a színház szakmai-kritikai elfogadottságát, az igényes műhelymunkához stabil anyagi és szellemi háttér teremtődött.
Ruszt Józsefet Halasi Imre követte az igazgatói-főrendezői székben, aki aztán tíz évig irányította a színházat. Halasi, mint alapító tag, elődjével együtt érkezett Szegedről. A közös múlt, az évekig tartó együttműködés megkönnyítette az új igazgató dolgát, csak folytatnia kellett a megkezdett munkát, megtartani a bevált repertoár színházi arculatot. Ugyanakkor sikerült megtalálnia a helyes arányt: vigyázott, hogy a szórakozás és a magas művészet ne kerüljön ellentmondásba. Új arcok jelentek meg a színházban, a műhelymunka meghozta az eredményét, új zenés darabok, musicalok ősbemutatóival vívott ki újabb elismerést magának a színház. Az új szerzők megtalálásához nagyban hozzájárult az is, hogy a nyolcvanas évek végétől itt talált otthonra a Nyílt Fórum, a fiatal dramaturgok és drámaírók évenként megrendezett összejövetele. Általános tapasztalat, hogy a vidéki teátrumok nem egykönnyen kerülnek egy erősen főváros centrikus országban az érdeklődés középpontjába, az érdekes és újszerű előadások, az országos visszhangra számot tartó programok azonban nem maradtak visszhangtalanok.
Jó példa erre, hogy 1989 júniusában elsőként Zalaegerszeg adott otthont a Theatrio elnevezésű Nemzetközi Színházi találkozónak, majd ugyanebben az évben még egy kapcsolattal gazdagodtak az egerszegiek, a bruchsali Badische Landesbüchne lett testvérszínházuk. Államközi egyezmény segítette a szlovéniai Nova Gorica és a zalaiak művészi együttműködését.
Fontos esemény volt, hogy az Országos Színházi találkozó szervezését és lebonyolítását 1994-ben a Hevesi Sándor Színház sikerrel vállalta magára. A színvonalas munkát a színházhoz kötődő művészek szakmai díjai is évről évre visszaigazolták.
1997-től Stefán Gábor igazgató vezeti a színházat, aki művészeti vezetőnek Bereményi Gézát, főrendezőnek pedig Bagó Bertalant kéri fel. Az új vezetésnek sikerült a folytonosságot biztosítani, a színház ismét komoly sikereket mutathat fel. Tv felvételek, és fesztivál sikerek egyaránt a műhelymunka eredményét igazolják.
Zala Megye egyre nehezedő anyagi helyzete kényszerítette ki, hogy Zalaegerszeg Megyei Jogú Várossal hosszú távú, megállapodást kössön a színház támogatásáról. Ennek megfelelően 2002. szeptember 1. napjától a fenntartói feladatokat a város vette át, a színház támogatását a város és a megye 60-40 %-os arányban vállalja.