Három éves iskolaszínházi programot indít útjára a Hevesi Sándor Színház.
E program keretében művelődéstörténeti utazásra hívjuk a diákokat, mely
során a Reneszánsztól a XX. század második feléig megismerkedhetnek
a különböző művészeti korszakokkal és e korszakokban a magyar színházzal.
A 2006/2006-es évadban a reneszánsz és a barokk korszak lesz a téma.
E művészeti korszakokról művelődéstörténeti előadásokat szervezünk,
melyeknek a helyszíne a Hevesi Sándor Színház lesz.
Az előadásokon való részvétel díjtalan.
A 2006/2007-es
évad során két iskolaszínházi bemutatóra is sor kerül a Hevesi Sándor
Színház Házi Színpadán.
2006 november 14-én,
Bornemisza Péter:
Magyar Elektra
A Tragédia magyar nyelven című prózai Élektra-átdolgozását Bornemisza a bécsi tanulmányai idején, 1558-ban görög professzora, Georg Tanner ösztönzésére és diáktársai számára készítette. Hogy elő is adták-e, nem tudjuk, mindenesetre nyomtatásban mindjárt megjelent munkája. Szophoklész drámája valójában csak mintául szolgált számára, hogy magyar nyelvű és aktuális érvényű művet hozzon létre. A latin nyelvű utószóban így fogalmazta meg a tragédia alapkérdését: „Vajon akkor, midőn a haza durva rabságban senyved, szabad-e erőszakkal szembeszállni a zsarnokkal, vagy pedig biztonságosabban arra kell-e várni, hogy az idő hozza meg az orvosságot és az enyhülést?” A kérdésnek különös hangsúlyt adott, hogy éppen a dráma írása idején választották német-római császárrá a bécsi székhelyű német, magyar és cseh királyt, Ferdinándot. Aigiszthosz és Élektra konfliktusában, illetve Oresztész zsarnokgyilkosságában Bornemisza egyértelműen az elárult testvérpár oldalára állt. Aigiszthoszban, aki nála fontosabb szereplő, mint Szophoklésznél, kérlelhetetlen reformátori haraggal kora kegyetlen, „nyúzó-fosztó” főurait ostorozta. Megölése a nyílt színen történik. Ez a helyszín egy 16. századi magyar főúri udvarra emlékeztet, a szereplők beszédmódja pedig hol az udvari stílust, hol a keresztény imák, protestáns zsoltárok hangnemét idézi. Az antik mitológiai háttér teljesen hiányzik Bornemiszánál, a zsarnokság problémájának felvetése és megoldása a szigorú protestáns morál felfogására vall. Számos ponton változott a darab szerkezete, csak a cselekmény fő szála maradt ugyanaz, mint a görög a tragédiában. Az antik kórusból egyetlen vénasszony lett, a Mesternek nevezett Nevelőből szinte protestáns prédikátor. Püladész teljesen hiányzik, helyette viszont Parasitus néven udvari léhűtő és talpnyaló társul Aigiszthosz mellé.
Az Iskolaszínház
második bemutatójaként passiójátékot tekinthetnek meg a diákok, melynek
címe
Passió
Magyar Versekben
A
kulturális enciklopédiában a következő fogalmi meghatározást olvashatjuk
a Passiójáték címszó alatt :
A passiójáték a középkori misztériumjáték legismertebb alfaja; a bibliai
történetnek Jézus szenvedésével és halálával foglalkozó részeit dramatizáló
színjáték. A műfaj fénykora a késő középkorra esett. A városi polgárság
az előadásokat pompás külsőségekkel rendelkező látványos tömegdrámává
alakította. A középkori ízlésű népies passiójátékok a 16. század végén
megszűntek, a passió dramatizált színre hozása azonban később is szokásos
volt az iskolai színjáték és a népi játékok keretében. A magyar irodalomban
a barokk időszakában volt népszerű a passiójáték. A csíksomlyói ferencesek
repertoárjából 47 passió maradt fenn a 18. századból.
Az előadásban megelevenedő passió szövegforrásai az 1751., az 1752.,,
az 1759., és az 1766.évi csiksomlyói misztériumok, valamint egy ismeretlen
helyről származó XVII. Századi passiójáték.
Játszák:
Balázs László,
Benkő
Zsuzsa, Benedek
Albert, Csávás
Dóra, Deák
Gábor, Farsang
Kitti, Fichtacher
Renáta, Foki
Veronika, Fritz
Attila, Király
Róbert, Kovács
Nikolett, Lőrincz
Nikolett, Pete
Zsuzsanna, Spisák
István, Szilinyi
Arnold
Játéktér:
Mészáros
Tibor
Ruhák: Szőke
Julianna
Ügyelő –súgó- asszisztens: Pogács
Zsuzsa
Rendező: Tompagábor
Kornél
