Molnár
Ferenc: Sipos
- Farkas
Ignác Jászai-Díjas Díszlet-jelmeztervező:
Laczó
Henriette Rendező: Bereményi Géza Kossuth-díjas
Keserédes szerelmi történet Irmáról, a cselédlányról, aki mindenre kész gazdájáért Sipos Lajosért. Ezt
az egyszerűségében bájos mesét kisebb író is ki tudta volna eszelni,
mint Molnár Ferenc, de aligha akad valaki, aki oly karácsonyias szívbelopózó
csillogással tudta volna felékesíteni figuráit, aki a hangulatoknak
azt a vibráló változatosságát annyi színpompával érzékeltetné velünk,
mint ő. Nála, mint minden nagy írónál, nem a mese a fontos. A leghétköznapibb
dolgok megnemesülnek tollától s a jelenet, mely más írónál hétköznapivá
lenne, aranyveretet kap minden munkájában. Akkoriban történt, hogy a
40-es évei derekán járó, sikeres író veszedelmes szerelemre lobbant
a fiatal Darvas Lili iránt. Megrémült az érzéstől, s ijedtében gyorsan
feleségül vette régi barátnőjét, a viharos Fedák Sárit. A házasság nem
tartott sokáig, Molnár pedig megadva magát, mégiscsak feleségül vette
Darvas Lilit. Mindez a lelki szituáció belejátszott valamiképp Az üvegcipő
történetébe. Igaz Molnár nem az a fajta író volt, aki önmagáról beszél,
sőt. Ám a saját megélt válsága nyilván megkönnyítette neki, hogy beleélhesse
magát a tisztes, idősödő józsefvárosi műbútorasztalos konfliktusába,
akinek egy már nem egészen ifjú, de vonzó és erőszakos szépasszony iránti
régi vonzalmába hirtelen betoppan egy 19 éves kissé félbolond, de elbűvölően
őszinte és tiszta lelkű kis cseléd rajongó, váratlan szerelme. Mert
Az üvegcipőnek ez az alapkonfliktusa. Áthelyezve és áttranszponálva
a Tavaszmező utcába, az író őshazájába, a Józsefvárosba.
|
|||