Moliére :
FÖSVÉNY
(komédia)

fordította: Bognár Róbert

Harpagon - Sinkó László m.v. Kossuth-díjas
Cléante, Harpagon fia - Kató Balázs
Élise, Harpagon lánya - Pap Lujza
Valere, Élise szerelmese - Ilyés Róbert, Jászai-díjas
Mariane, Cléante szerelmese - Nagy Cecília
Anselme, Valer és Mariane apja - Farkas Ignác, Jászai-díjas
La Fleche, Cléante bizalmasa - Gábor László
Jacques, Harpagon lovásza és szakácsa - Kiss Ernő
Frosine, házasságszerző - Tallián Marianne
Simon, pénzközvetítő - Szegezdi Róbert
Brindavoine, kertész - Kricsár Kamill
La Merluche, kapus - Hertelendy Attila
Claudine, takarítónő - Balanyi Rózsa
Rendbiztos - Vankó Dániel

Díszlet-jelmez: Vereckei Rita
Ügyelő: Szilasi Attila
Súgó: Kiss Szilvia
Rendezőasszisztens: Kovács Krisztián

Rendező: Bagó Bertalan

 

Képek az előadásról . . .

Kritikák . . .

Moliére híres nagy színművei éppoly előkelő magaslaton állnak, mint a francia klasszikus tragédiák. Ezekben betartja a hármas egység törvényét és ugyanazt a klasszikus versmértéket használja, mint a nagy tragikusok. Közönsége a merev, parókás alexandrinust természetesebbnek találta, mint a prózát és a vígjátékkal szemben is maximális igényekkel lépett fel.
E vígjátékokban a jellem az, ami a tragédiákban a szükségszerűség. A pszichológia a XVII. században születik meg, az ember belső törvényei iránt való kíváncsiság irodalmi arcképek és jellemrajzok tömegét hozza létre. Nem csoda, ha a színpadon is jellemeket akartak látni, vagyis típusokat, amelyeknek cselekedetei szükségszerűen következnek belső törvényeikből. Ez a jellembeli determinizmus a vígjátékból is kikapcsolja a véletlent, a vígjátékot is szabályossá nemesíti.

vissza

vissza a kezdőlapra