Nagy
Ignác:
Tisztújítás
(szatíra)
A XIX. századi reformkor magyar irodalmának első, nagysikerű politikai szatírájával nyitja a megújult színházépületet a Hevesi Sándor Színház.
Bemutató:
2000. október 27.
Nagyszínpadi produkció
Dr.
Langyos, főorvos - Megyeri
Zoltán
Kinga, a felesége - Pap
Lujza
Aranka, a sógornője - Tallián
Marianne
Farkasfalvy, alispán - Balogh
Tamás
Tornyai, szolgálóbíró - Farkas
Ignác Jászai-díjas
Hajlósi, aljegyző - Szakály
Aurél
Dr. Heves, ügyvéd - Kaszás
Géza
Darabos, jurátus - Kelemen
Zoltán
Schnaps, fogadós - Wellmann
György
Damázsdi - Major
Zsolt
Virágos György - Kiss
J. Csaba
Aranyos Mihály - György
János
Nelly, szobalány - Perjési
Hilda
Inas, Langyoséknál - Kató
Balázs
I. Köznemes - Andics
Tibor
II. Köznemes - Janklovics
Péter
III. Köznemes - S.
Kovács Krisztián
dramaturg
- Lőkös Ildikó
m.v.
jelmeztervező - Laczó
Henriette
díszlettervező - Menczel
Róbert Jászai-díjas m.v.
zenei vezető - Hajdú
Sándor
rendezőasszisztens - Tompa
Gábor
rendező - Ács János Jászai-díjas m.v.
...Színműírói pályája voltaképpen a Tisztújítás egyetlen és óriási sikeréből áll. Többi darabjai csak azt tanúsítják, hogy ötletei voltak. ...A Tisztújítás 1843. augusztus 5-én került színre, s azon kor egyik legnagyobb sikere volt. Bajza új korszak kezdőjének nevezte, de a kritika általában nem volt elragadtatva tőle. A közönség azonban, mely tódult az előadásokra, nem igen adott osztályzatokat a vígjátékok különböző nemének, hanem tapsolt. A közönség ítélete sohasem lehet irányadó, de igen sokszor jellemző. Ami korszerű, ritkán téveszti el hatását s a Tisztújítás igazán korszerű volt. Mindenki az életre ismert benne, a vármegye főkolomposaira, akiket nap-nap után láthatott elevenen s a szatíra jókedvű volt, de nem erős, de nem csípős. Csak mulattatott, nem szított haragot. Nagy Ignác rendkívül népszerű, sokat ír, igazi hírlapírói típus, rendkívüli érzékkel az alkalmi dolgok iránt, gyors és élces megfigyelő. Nagy szeretettel nézi a fejlődő fővárost, valódi hűséges krónikása lesz, műveiben leírja töviről hegyire, egész korrajzzá szélesedik ki a leírás. A komikusan csúnya kis embert nagyon szeretik a társaságban, mert mindig elmés és kedves, örökké cseng a kacaj körülötte, csak ő nem nevet soha..." Vértesy Jenő A magyar romantikus dráma, részlet
