Szophoklész:
Philoktétész
(dráma)
A görög színház óriásának egyik legmegrendítőbb drámája. Az igaz ember-ség és a szofisztikusan védett rossz ügy összecsapásában Philoktétész testi-lelki kínlódását, Szophoklész felejthetetlen költői nyelven ábrázolja. Jánossy István fordítását felhasználva átdolgozta és mai színpadra alkalmazta Ruszt József.
Bemutató: 2000. október 13. A Landorhegyi Színházban
Odüsszeusz
- Ilyés
Róbert
Neoptolemosz - Horváth
Illés m.v.
Philoktétész - Gálffi
László Jászai-díjas m.v.
Kereskedő - Kricsár
Kamill
Karvezető - Szegezdi
Róbert
Neoptolemoszt kísérő hajósok kara:
Hertelendy
Attila, Kiss
Ernő, Rimóczi
István, Vankó
Dániel
Rendezőasszisztens
- Kovács
Krisztián
Játéktér - Ruszt
József
Jelmez - Laczó
Henriette
Rendező - Ruszt József Kossuth-díjas
A görög mitológia szerint Philoktétész, Poiasz fia örökül kapta barátja, Héraklész íját és mérgezett nyílvesszőit. Amikor azonban a görög harcosok Trója felé hajóztak - hogy kezdetét vegye a nevezetes háború -, Philoktétészt megmarta egy kígyó, s mivel a seb éktelenül bűzlött, társai a sebesültet Lémnosz szigetére kitették. Ott élt kilenc hosszú éven át magányosan, betegen. Amikor azonban Odüsszeusz tudomására jutott a jóslat, miszerint Trója kizárólag Héraklész isteni eredetű nyilával vehető be, - mely célját soha nem téveszti, - cselhez folyamodott: a hős és immár halott Akhilleusz kamasz fiát Neoptolemoszt használta fel csalétkül, hogy a megsebzett Philoktétészt kényszerű magányából visszahívja, és csatasorba állítsa. Eddig a mitológiai történet.
