Sajtószoba

Várhatóan nem érik meglepetések a zalaegerszegi székhelyű Zalaszám Informatika Kft. kollektíváját, mert a valamivel több, mint negyedszázados múltra visszatekintő cég már akkor kapcsolatban állt a jelenlegi "tizenötök" némelyikével, amikor Magyarországon a csatlakozás gondolata még csírájában sem létezett. Mindenesetre a nyolcvanfős, magasan képzett szakembergárda tisztában van azzal, hogy a belépést követően jöhetnek váratlan fordulatok, ám úgy érzik, hogy felkészültségük megfelelő védettséget biztosít számukra.

A Zalaszám impozáns épületébe bizony nem egyszerű a bejutás. A külső üvegportál mellett mindenféle biztonsági szerkentyű, ami persze az avatatlanok számára működésképtelen, aztán elegáns recepció, no meg patikai rend és tisztaság. Az újságíró már előre elképzelte, hogy ezek után a "vezér" is nyilván -idomulva a makulátlan környezethez-, begombolt zakóban, s véletlenül sem félrecsúszott nyakkendővel ül majd az asztala mögött, s méltóságteljesen fölpillantva fogadja az érkezőt. Nem így történt. Nem az asztala mögött ült, a zakó és a nyakkendő is hiányzott, a cipő helyett papucsot viselt, s afféle házigazdaként köszöntötte az érkezőt. Barátságosan és láthatóan fáradtan, mivel a találkozónkra napközbeni elfoglaltsága miatt csak a kora esti órákban kerülhetett sor.
Dr. Szász Péter ügyvezető igazgató már egészen fiatalon -noha még most is csak 48 éves -, került a mélyvízbe. Pályakezdőként ugyanis szemben találta magát egy vállalati számítástechnikai rendszer kiépítésével, melynek befejezését mindössze féléves gyakorlati tapasztalat után rábízták. A feladatot sikerrel teljesítette, így aztán ezeket újabbak követték. Kezdetben részt vett több vállalati, majd az igazi kihívást jelentő közigazgatási informatikai rendszerek létrehozásában.
Mivel Szász Péter magáról nem szívesen beszél a szó az általa irányított kft-re terelődik.
-Mi a hazai, mintegy háromezer informatikai cég között egy közepes méretűnek számítunk, hiszen a kollektívánk nyolcvan főből áll - mondja. Ami azonban tevékenységünk színvonalát illeti, talán szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy az élbolyba tartozunk. Hat évvel ezelőtt megszereztük az ISO 9001-es minősítést, s minden olyan irányítási és menedzselési rendszer a birtokunkban van, melyek papírforma szerint is alkalmassá tesznek bennünket arra, hogy akár nemzetközi összehasonlításban is megálljuk a helyünket, s versenyképesek legyünk. A jelenlegi legfőbb célunk pedig, hogy megszerezzük a NATO szállítói minősítést. Büszke vagyok arra, hogy munkatársaim közül csaknem mindenki legalább középfokon beszél egy idegen nyelvet, így nem jövünk zavarba, ha éppen angolul, németül vagy franciául kell megértetnünk magunkat, de akad olyan kolléga is, aki anyanyelvi szinten beszéli az oroszt. A legbüszkébb azonban arra a szellemi tőkére vagyok, ami itt nálunk a több, mint két és fél évtized alatt felhalmozódott. Ezt a színvonalat igyekszünk is megtartani, az idősebb kollégákat nem küldjük el, hanem továbbtanulásra, önképzésre ösztönözzük őket. Különösen ügyelünk az új munkatársak felvételénél, melyhez, mint sokan mások, nem kérjük a fejvadász cégek közreműködését, holott számunkra ez kényelmesebb lenne. Helyette behívjuk a jelentkezőt, s elbeszélgetünk vele. Az első találkozón én is részt veszek, s engem ilyenkor sohasem az érdekel, hogy az illető abban a pillanatban alkalmas -e egy-egy feladat ellátására. Sokkal inkább az izgat, hogy benne van-e a lehetőség, illetve a későbbiekben meg lehet-e bízni bonyolultabb műveletekkel. Az általában háromfordulós szűrőn mindig részt vesz annak a szakterületnek a képviselője, amelyiknek esélye van arra, hogy az új munkaerővel együtt kell dolgoznia. Ha a jelölt nem felel meg elvárásainknak, azt minden esetben nyíltan és személyesen közöljük vele, tehát senkit sem hitegetünk, s tartunk bizonytalanságban, mint azt sajnos manapság egyre több helyen teszik.
A körültekintő kollektívaépítés, és a kvalifikált szakmai háttér persze a Zalaszámosoknál sem lehet mindenre garancia. Ezek közé tartozik az Európai Uniós projektekbe való bekerülés. Az utóbbi években ugyanis azt tapasztalták, hogy a Phare vagy egyéb uniós forrásokból finanszírozott kiírásoknak a hazai infomatikai cégek többsége nem vagy csak részben felelt meg, s ebbe a körbe beletartoznak a multinacionális cégek magyarországi képviseletei is. A csatlakozást követően számolnak azzal is, hogy a tagországok megjelennek a hazai piacon, s így az egyébként is szűkülő lehetőségek további feszültséget okozhatnak. Szász Péterék azonban úgy gondolják, mindenképpen javukra szól, hogy döntően úgynevezett hozzáadott értéket állítanak elő. Azaz többek között kereskednek, internetes szolgáltatást nyújtanak, ami az éves egymilliárdos bevételüket tekintve eléri a nyolcszáz millió forintot. A hozzáadott érték jelentőségét lényegesen emeli, hogy ha a Zalaszám például egy hardver kereskedő cég lenne, akkor egy év alatt, árréstől függóen legalább nyolc-kilenc milliárdos forgalmat kellene lebonyolítaniuk ahhoz, hogy ezt az összeget fel tudják mutatni.
Az Uniós kihívások közül egyébként az ügyvezető igazgató azt sorolta a legfőbb helyre, amely a hazai közigazgatásban az informatikai szolgáltató tevékenységüket érinti. Az integráció ugyanis a közigazgatással együtt az informatikai rendszerek átalakítását is maga után vonja, vagyis újakat kell bevezetni, a meglévőket pedig új funkciókkal kell ellátni. Emellett, mint eddig, a jövőben is jól felfogott érdekük megfelelni a projekt-menedzsment-i vállalásaiknak, csakúgy, mint az alaptevékenységük részét képező alkalmazások tervezésének, a folyamatszervezésnek vagy az alkalmazói rendszerek bevezetésének, tesztelésének, s elindításának. Utóbbiak ellátását már készségszintre fejlesztették, ugyanis csak Magyarországon háromszáz helyszínen már negyedik éve működtetnek olyan rendszert, amely együttesen közel négyezer felhasználót érint.
Szász Péter az Uniós megmérettetéssel kapcsolatban fontos mankónak tartja, hogy ők is rendelkeznek azzal a tulajdonsággal, ami a magyar ember többségére jellemző, s ez a kreatívitás. Ugyanilyen jelentőségű kincs számukra a munkabírás is. A cég alkalmazottai -akik a munkaidő egy részével szabadon rendelkeznek-, számtalan esetben éjszaka és a hétvégeken is a monitorok előtt ülnek. Külön kérés nélkül, egészen addig, amíg az adott feladatot legjobb tudásuk szerint el nem végzik. Aztán az sem elhanyagolható, hogy a Zalaszám valamennyi területén dolgoznak olyan szakemberek, akik számára nem adódhatnak váratlan, s előbb-utóbb meg nem oldható helyzetek.
Minden bizonnyal így lesznek majd a sokat emlegetett uniós csatlakozással is.

Vörös Nándor