Soha ne add fel!


Spuri Magazin ― Román Attila ― Nyergesújfalu, 2004. október 10.

Barbara Szlachetka a Plus Budapest Maratonon

"Attila, vasárnap Budapesten fut maratont 1 polska ultrafutónő, akit rákkal műtöttek 2 hónapja és 5 kemoterápián van túl. Érdekel?" -Ez az üzenet érkezett telefonomra Bérces Edittől október elsején az esti órákban. Természetesen kíváncsi voltam, hogy vajon ki is lehet az a sporttársam aki a hatalmas távok teljesítéséből adódó nehézségek mellett jelenleg egy sokkal nagyobb problémával is harcol egyidejűleg. A futás közben adódott rá lehetőségem, hogy Edit tolmácsolása segítségével válthassak vele pár szót.

Mi futók olyanok vagyunk, hogy ha valakit meg szeretnénk ismerni rögtön megtudakoljuk sportmúltját. Nézzük hát mit is kell tudnunk Barbara Szlachetkaról, a 48 éves lengyel ultrafutóról.

42 évesen teljesíti élete első maratonját, s olyannyira megtetszik neki ekkor a futás, hogy még nagyobb kihívásokat keres magának. A 42 km-t még sokszor lefutja, s mivel kedveli az extrém körülményeket, van mikor bányában, vagy alagútban vág neki. Viszonylag rövid idő után az ultrafutók családjának tagjává avanzsál. A hosszútávfutás ezen a műfajában éri el legnagyobb sikerét. A kölni 48 órás futáson 348,915 km-t tesz meg, s ezzel ő lesz az utcai 48 órás futás Európa-csúcsának a birtokosa nők között.

Július 17-e kitörölhetetlen dátum marad Barbara számára, sajnos annak szomorú mivolta végett. Betegsége tüneteinek megjelenését ugyanis ekkor vette észre önmagán.

"Hasfalam jobb oldala megduzzadt és fájdalmat éreztem, ezért még aznap orvoshoz fordultam. Vastagbélrák volt a diagnózis. Annyira hihetetlen volt, mivel semmiféle előjelét nem tapasztaltam, hogy ilyen komoly bajom lenne."

- Sok embernek ez akkora lelki terhet jelent, hogy az egész addigi életvitele felborul. Te azonban, mint látom, nem hagytál fel az aktív életformával.

- A diagnosztizálást követően rövid időn belül megműtöttek. Három hét múlva és 90 órával az első kemoterápiás kezelésem után már egy félmaratoni versenyt fejeztem be szintidőn belül. Ami azért is volt nagy siker, mert a beavatkozást követő első futásom volt az a 21 kilométer.

- Feltételezem folytatás következett.

- Ezt követő héten (Figyelem kedves Olvasó! Ekkor még mindig csupán négy hét telt el az operáció óta! -az író megjegyzése) már maratoni távot teljesítettem.

- Feltételezem az orvosod nem tudja milyen terhelésnek teszed ki magad.

- Tévedsz. Az ő beleegyezésével futok, csupán annyit kért tőlem ne legyen a tempóm túl gyors. Többek közt ezért is fut velem Edit, ha netán elragadna a lelkesedés, neki kell visszafognia engem.

- Van célja, üzenete futásaidnak mások számára is?

- Nem, semmit nem kívánok propagálni velük. Sokkal inkább az én saját harcomhoz kívánok ebből erőt meríteni. Természetesen,ha bárkinek pozitív példaként szolgálok, annak csak örülni tudok.

- Számszerűleg mennyiszer futottad le a "nagy klasszikust" a műtéted óta?

- Ez az ötödik alkalom. Előző hétvégén is megvolt és jövő héten már Isztanbulban futom a hatodikat. Szükségem van erre, mert várnak még rám nagy próbatételek. A daganat, amit találtak rosszindulatú, s áttétet képez. Máj- és nyirokrák fejlődött ki szervezetemben. Pár hét múlva lesz a májműtétem.

- Tehát a futás ad erőt, tartást a megpróbáltatások elviseléséhez.

- A futás jelent számomra most mindent. Egyfajta életigenlést, boldogságforrást.

Ekképp zárult rövid párbeszédünk, és úgy gondolom az utolsó mondatokhoz kommentárt fűzni felesleges. Szorítsunk együtt futótársunkért, hogy a "gyilkos kórt" az eddig teljesített távokhoz hasonlóan szintén legyőzze. Én még nagyon sok kilométert kívánok Neked Barbara!

Román Attila
A UNIX TSE ultramaratonistája